Extra

A műgyűjtés egyben felelősségvállalás

Írta 2018-07-11 március 21st, 2019 Nincs hozzászólás

Folytatódik interjúsorozatunk a műgyűjtésről. A Kortárs Műgyűjtő Akadémia (CCA) alapítójával készült interjú után (amit ITT olvashattok) most Lőwy-Korponay Berenikével, a CCA „A sikeres kortárs műgyűjtés alapjai” kurzusának volt hallgatójával beszélgetünk. Lőwy-Korponay Bereniké szociológus, tréner, életvezetési tanácsadó.

Milyen kapcsolatban álltál a kortárs művészettel, mielőtt elmentél a CCA képzésére, és ez a kapcsolat hogyan változott a kurzus elvégzése után?
Kívülálló műkedvelőként érkeztem a képzésre, lélektannal és szociológiával foglalkozom, művészet terén pedig főleg az irodalmat kedveltem. A képzésen tehát az alapoktól kezdve sajátíthattam el új ismereteket. A kurzust édesanyámtól kaptam ajándékba, mivel mindketten érdeklődtünk a Kortárs Műgyűjtő Akadémia tevékenysége iránt.

Hogyan jellemeznéd a CCA kurzusát? Miben gazdagodtál a tanfolyam elvégzése során?
Megismerhettem a képzőművészeti szcéna működési elveit, különböző alakító tényezőit, azokat az erőket, amik mozgatják ennek a világnak a folyamatait.

Miért ajánlanád másoknak is a tanfolyam elvégzését?
Mivel szakmámból adódóan én is rendszeresen tartok képzéseket, ezért számomra a képzés kialakítása, munkamódszere külön érdekességgel bírt. Fő erényének az oktatók hitelességét tartottam, mivel a kortárs képzőművészeti szakma legjelesebb alakjaival találkozhattam, többek között például Molnár Anival, aki a legnagyobb külföldi vásárokra viszi galériáját. Ők saját területükkel ismertettek meg, tehát a képzés egy első kézből való áttekintést, keresztmetszetet kínál a szcénáról, ebben lehetne számomra megragadni fő értékét.

A kurzus elvégzése után hogy látod, miért érdemes ma műgyűjtéssel foglalkozni, mit tud adni ez a tevékenység?
Véleményem szerint fontos kiemelni a műgyűjtés, a műgyűjtő véleményformáló szerepét. A műgyűjtő fontos, mivel választásával a nyilvánosság szemében alakítja a kiválasztott tárgy megbecsülését, ismeretséget tud szerezni alkotójának. Mintegy ajánlólevélként működik egy-egy nevesebb szakértő vagy műgyűjtő elismerése a művész számára. Ezen a ponton a divatvilág működésére emlékeztet engem a kortárs képzőművészet; véleményformáló személyiségek alakítják folyamatait. A képzés során hallottam egy művészről, akit az ismeretlenségből emelt fel egy műgyűjtő házaspár, érdeklődésükkel elindítva karrierjét. Ilyen módon napvilágra került tehetségének és kiváló önmenedzsmentjének köszönhetően ma az egyik legsikeresebb kortárs művész hazájában.

Tehát a műgyűjtő egyben felelősséggel is bírhat véleményformáló funkciója miatt?
Igen, a műgyűjtés egyben felelősségvállalás is. Fontosnak tartom, hogy karoljunk fel fiatal, tehetséges művészeket, mentoráljuk őket, ennek a műgyűjtés egyik kiváló eszköze lehet. Nagy feladata van a művészetmenedzsmentnek: van olyan művész, aki tudja menedzselni magát, de ez csak egyfajta személyiség, nem gondolom, hogy a művésznek kellene a saját művét képviselnie, reklámoznia; ez kellemetlen lehet sokaknak. Nagy szükség van olyan közvetítőkre, menedzserekre, akik segítenének, hogy az alkotás eljusson közönségéhez és a potenciális vásárlókhoz. A CCA képzése kapcsán sokat jártam galériákban, láttam fiatal, kevéssé ismert művészek kiváló műveit elérhető, sőt meglátásom szerint néha akár értéken aluli áron is – ez egy lehetőség és felszólítás is. Persze a végső ok, amiért a műalkotásokat megvásárolja a gyűjtő, az a tetszés lesz, ami rendjén is van- nekem is vannak az otthonomban alkotások, mindig örömmel nézek rájuk, az önmagukért való tetszéssel gazdagítanak.

A pedagógia területéről érkeztél a kortárs művészet világába. Oktatási szakemberként mit gondolsz miért érdemes művészettel foglalkozni?
Ha nem bánod, közhelyesen a Holt költők társaságának híres szavaival élnék: „Az orvostudomány, a jog, a közgazdaságtan… ezek mind nemes dolgok, kellenek a létfenntartáshoz, de a költészet, a szépség, a romantika, a szerelem: ezek azok, amikért érdemes élni.”
Ezenkívül, az én társadalomtudományi, lélektani szemszögemből nézve a vizuális művészet kifejező ereje rendkívül erős. Nem egyszer megesik, hogy kiállításokon járva, egy-egy fotóra, képre felfigyelek; annyi bennük a tartalom, többet mondanak el szavak nélkül is az emberi lélekről, a társadalomról, az ember jelen állapotáról, mint bármelyik tanulmány.

fotó: L-K B. sajátja

Zimonyi Luca Villő

Print Friendly, PDF & Email