Extra

FRIDA KAHLO // Kiállítás

Írta 2018-09-01 március 21st, 2019 Nincs hozzászólás

Mit tudunk Frida Kahloról? Színes önarcképek, határozott szemöldök, virágos hajköltemény…  De ki Ő valójában? Hogyan és miért épp ő lett a 20. századi képzőművészet és egész Mexikó egyik legmeghatározóbb (ráadásul női) alakja?

A Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria szervezésében létrejött időszakos Frida kiállítás akkora népszerűségnek örvend, hogy csupán pár nap alatt több mint tízezren látogatták meg a tárlatot – sőt, olyan méretet öltött a siker, hogy az intézmény még hétfőn is lehetővé teszi a kiállítás megtekintését. A több mint harminc különböző grafika, festmény és szobor a mexikóvárosi Museo Dolores Olmedo gyűjteményéből érkezett Budapestre, amelyek tartalmaznak sok fontos ikonikus önarcképet, de a kiállítás része többek között Frida Kahlo első festménye is, és számos olyan kép, mely megdöbbentő erővel közvetíti minden fájdalmát és szenvedését.

A kiállítást négy különböző szekcióra bontották: A festői kibontakozás, A Fájdalom poézise, Viva La Vida és a Fridamánia. Gyönyörűen felvezetik a fájdalom kialakulásának és megélésének folyamatát, Frida szenvedély-és szenvedéstörténetét, amely végigkísérte életét és munkásságát.

A FESTŐI KIBONTAKOZÁS

Az első terembe lépve elénk tárul nemcsak Frida jellegzetes alakja és színvilága, de egy hosszú, terjedelmes idővonal is, amelyen a művész legjelentősebb életszakaszait és életeseményeit jelölik.

Fridának hétéves korában egy súlyos járvány miatt jobb lába deformálódott, majd 1925-ben megtörtént élete egyik legtragikusabb eseménye: villamosba ütközött a busz, amelyen utazott – ez a baleset egész életére kiható sérüléseket okozott, fizikailag és lelkileg is egyaránt. Utolsó éveiben jobb lábát amputálni kellett, összességében tehát így nagyon sok időt volt kénytelen ágyban tölteni, egyedül, saját társaságában, magányában – folyamatos, szörnyű fájdalmát és unalmát festéssel tudta csak leküzdeni. Első önarcképe is így készült: a mennyezetre tükröt erősítettek, így nézte önmagát, miközben az ágyban fekve alkotott.

„Nem vagyok beteg. Csak összetörtem… de addig, amíg festhetek, boldog vagyok, hogy élhetek.”

A „Törött Gerinc” című önarcképén – amely talán kissé váratlan módon a kiállításon az első Frida-festmény, amivel szembe találja magát a látogató – gerincsérülésének metaforáját láthatjuk egy darabokra tört oszlop formájában: arckifejezése merev, kifejezéstelen, egyedül könnycseppek jelzik a művész érzéseit. Frida nem értett egyet azzal, mikor szürrealistának titulálták. Ő nem festett semmilyen elképzelt valóságot, nem festett látomásokat, sem álmokat: ő a saját valóságát festette meg.

A második teremben mutatják be Alejandro Gomez Arias portréját is, Frida első nagy, fiatalkori szerelmét, akit Mexikó egyik legjobb középfokú oktatási intézményében ismert meg, ahol Frida orvosnak tanult – ekkor kezdett el érdeklődni a politika iránt is. Itt még látható a folyamatos útkeresés, stílusának folyamatos változása és kibontakozása.

A FÁJDALOM POÉZISE

1928-ban találkozott a nála 20 évvel idősebb Diego Rivera festőművésszel, ami állítása szerint élete második legnagyobb és a kettő közül súlyosabb balesete volt. Frida sérülései nem engedték, hogy gyermeket hozzon világra, de a tényt, hogy képtelen az anyaságra, nem volt hajlandó elfogadni, terhességei egytől egyig kudarcba fulladtak, a magzatok elvesztésével végződtek – ezt a pillanatot láthatjuk például a „Henry Ford Kórház vagy A repülő ágy” című festményen.

A kék színű terem Frida ősi gyökereivel való azonosulását mutatja be: ősi mexikói kisplasztikákon és szimbolikus festményeken keresztül. Itt jelenik meg például a „Dajkám és én” című festmény: Mexikóhoz, Mexikó kultúrájához, történelméhez való kötődését már születése után „anyatejjel szívta magába”. Ezt a képet valós események inspirálták, ugyanis Frida Kahlo születése után két hónappal édesanyja újra várandós lett, így nem tudta őt szoptatni – ezt a feladatot az akkori hagyományok szerint egy indián szoptatódajka látta el.

VIVA LA VIDA

Frida csendéletei külön termet kaptak – szimbolikus módon jeleníti meg kapcsolatát Diegóval, viszonyát a természettel, férfi-női kapcsolatot, saját nőiességét.

Ezeket a témákat viszik tovább a következő helyiségben szereplő képek és installációk. Ezek közül a legérdekesebbek a Diego Riverával való házasságukra utalók. Kapcsolatuk nem volt felhőtlen, hullámzó volt, egyszer elváltak, majd egy évvel később újraházasodtak. Frida rajongott Diegóért annak ellenére, hogy férje rendszeresen megcsalta – többek között húgával, Christinával is. Diego hűtlensége nagyon megviselte, mély fájdalom tükröződik a „Csak néhány szúrás” című festményéből.

Mindezek miatt Frida egy idő után nem érezte szükségét a hűségnek, így kezdődött viszonya például a magyar származású Muray Miklós fotóművésszel is, aki az egyik legjelentősebb szereplő volt a művész életében. Frida magyar nyelven is üzent Muraynak – egy ilyen levél az egyik falfelületen meg is tekinthető.

Frida nagy valószínűséggel tüdőembóliában halt meg, de feljegyzéseinek tartalma és hangvétele miatt nem zárják ki az öngyilkosság lehetőségét sem – utolsó tíz évében készített naplóbejegyzéseiben (amelyek láthatóak és hallhatóak a kiállításon) erre is utalást tesz.

„Remélem a távozás örömteli lesz – és soha nem térek vissza.”

FRIDAMÁNIA

A Fridamánia szekció bemutatja, hogyan jelenik meg ikonként Frida a popkultúrában: filmművészetben, zenében, tetováló művészetben, és hogyan inspirált számos divattervezőt különböző kollekciók megalkotásakor.

Ugyan a kiállításon viszonylag kevés festmény jelenik meg, s még kevesebb a legismertebb önarcképekből, mégis sikerül megismertetni Frida másik oldalát is (csendéleteit, arcképeit), sokszínű személyiségét és még sokszínűbb művészetét, ugyanakkor a hatást is, amit az utókorra gyakorolt és gyakorol a mai napig. A kiállítás sikeresen találja meg az egyensúlyt az életrajz és életmű közti kapcsolat közvetítése és egy olyan Frida személyiségkép kialakítása között, ami minden látogató számára befogadható és érthető, ez pedig egy szenvedéséből teljes értékű életet létrehozni tudó és akaró szenvedélyes NŐ története.

A kiállítás július 7-től november 4-ig látogatható a Magyar Nemzeti Galériában, kurátora Lantos Adriána.

Cselőtei Boglárka

fotók:a galéria engedélyével készült saját fotók

Print Friendly, PDF & Email