Extra

Miért bennfentes az art world?

Írta 2018-07-23 március 21st, 2019 Nincs hozzászólás

A Kortárs Műgyűjtő Akadémia „Miért bennfentes az art world?- Tabuk nélkül: írott és íratlan játékszabályok a kortárs művészet világában” címmel hirdetett előadást a CCA Open Kortárs Nyári Szabadegyetemen, az Ybl Kreatív Házban. A telt házas előadást Bencsik Barnabás művészettörténész, kurátor, a Glassyard Galéria vezetője, a Ludwig Múzeum korábbi igazgatója tartotta.

Az előadás célja a művészeti világnak, mint rendkívül sajátos, szabályozatlan iparágnak vizsgálata volt, struktúráját, dinamikáját formáló okoknak a feltérképezése, amelyek által megragadható működése. Bencsik Barnabás az art world mechanizmusainak megértéséhez kulcsfontosságú fogalmakat és jelenségeket ismertetett, amely által világossá válik, hogy miért szükségszeren „belterjes” a művészeti világ működése.
Az art world működése bennfentes, bizalmas információkra épül. Kiterjedt intézményi- és kapcsolatrendszerében ritka a nyilvános fórumokon elérhető publikus információ. Ugyan például az aukciós házak nyilvánosan elérhető árakkal dolgoznak, de ebben az esetben sem teljes az információ hozzáférhetősége, a tudás eloszlása nem egyenletes.
Ennek a bennfentes módon működő rendszernek célja és feladata egy művészeti mező létrehozása, a kortárs társadalom által rendkívül nagy, befogadhatatlan mennyiségben termelt alkotások szűrése, a kanonizált művészet folyamatos utánpótlásának biztosítása. A műalkotások az intézményrendszer különböző szintjein keresztül való mozgása által történik meg a kanonizálás folyamata. Bencsik Barnabás Pierre Bourdieu kultúraszociológiai koncepciójával, a művészeti mező fogalmával világította meg azt, ahogy a művészeti világban érvényesülő érték- és presztízshierarchia által megtörténik az alkotások kiválasztása, és a kortárs szférába való beemelése. A művészeti világ szerepkörei és intézményrendszere globális és lokális szinten is fenntartják a bennfentesen működő rendszert, ahol az minősülhet kortárs művészetnek, ami a kulturális mezőben megjelenik, egy értékalapú szűrőfunkcióval történik meg a kiválasztás egy piramishoz hasonlítható módon.
A művészeti piac különleges dinamizmussal rendelkezik, állandó érték- és érdekfeszültségek hajtják, ütközhetnek egymással gazdasági és esztétikai értékek is. A létrehozott művészeti mezőt egyértelmű érdekszférák jellemzik, ezt a számos ponton egyedülálló rendszert nem lehet teljes mértékben a gazdaság hagyományos leíró fogalmaival megragadni. Annyiban nem hasonlítható a tőzsdéhez az art world, hogy amíg tőzsdén a bennfentes információk átadása tilos, addig a művészeti világ működése kifejezetten a bizalmas információk átadására épül. A terület egy másik fő sajátossága a műalkotások egyszeri és megismerhetetlen jellegéből következik: a műtárgyakra, a művészetre nem vonatkoznak a kereslet és kínálat hagyományos szabályai, és egy műtárgynak sem lehet természetes ára. Mivel az art world informális kapcsolatok hálózatára épül, nagy tudásbeli egyenlőtlenségek jellemzik, a piac szereplői közül egyesek szinte teljes információs monopóliummal rendelkezhetnek.
Ezen okokból a műtárgypiac az utóbbi időben a spekulatív befektetők kedveltje lett, a világszintű művészeti kereskedelem számos megdöbbentő történetet produkált; legnagyobb port kavart eset volt az utóbbi években a „Bouvier Affair”. A svájci Yves Bouvier, a törvényesség kereteinek határán bravúrosan lavírozó műkereskedő esete kiválóan mutatja be a művészeti világ fonák oldalát, azt, hogy hol lehetnek a buktatói, hogy lehet kihasználni azt az alapvetően szükségszerű bennfentességet, ami a művészeti világot jellemzi.
Bouvier a „Freeport” koncepcióját alkalmazta a műtárgypiacra. A Freeport létesítményét eredetileg a 19. században hozták létre gabona tárolására, ezeknek a raktáraknak a különlegessége, hogy az itt tárolt javak korlátlan ideig adómentesek. Ez a találmány hatékonyan állítható a művészeti kereskedelem szolgálatába, az értékes műalkotások adómentes, a lehető legbiztonságosabb körülmények között való tárolása ideális lehetőséget nyújt a spekulatív művészeti befektetőknek, akik nem műélvezet céljából kívánnak birtokolni egy-egy alkotást, hanem azok értékéből kívánnak profitálni. Bouvier tehát az adómentességet élvező művészeti raktárhálózatának köszönhetően, egyedülálló helyzetét kihasználva számos műalkotást adott el egy orosz milliárdosnak, Dmitrij Rybolovlevnek. A művészeti piac átláthatóságából adódóan óriási nyereséget termelhetett azáltal, hogy nagy haszonnal adta tovább orosz ügyfelének az előbb alacsonyabb összegért megvásárolt műalkotásokat. A svájci műkereskedőt letartóztatták, többek között csalással és pénzmosással és adócsalással is vádolják. Az abszurd fordulatokban bővelkedő történet 2015 egyik nagy művészeti híre volt, felmerült, hogy ez a szélsőséges eset talán a művészeti világ reformját is elősegítheti.
A befelé építkező, onnan táplálkozó struktúra egyszerűen a művészet világának sajátja, létezésének velejárója: ennek morális megítélése és jövőbeli alakulása nem ennek az előadásnak a feladata. Az izgalmas előadás élénk vitával, számos kérdéssel és hozzászólással zárult, a hallgatóságnak gondolatébresztő másfél órában volt része.

A CCA Open szabadegyetemi előadássorozat következő, utolsó alkalmára július 31-én kerül sor, „A kortárs műtárgy, mint befektetési forma.” címmel. Az előadó Kertész László független művészettörténész és kurátor lesz, a nemsokára megjelenő Kortárs műgyűjtés c. kézikönyv szerzője.

Zimonyi Luca Villő

fotók: CCA

Print Friendly, PDF & Email